Ma két fogam is kiesett.

A bolhák eltűntek, a viszketés maradt, úgyhogy a kétlábúak kitalálták, hogy biztos ételallergiám van, és most már napok óta csak hipoallergén kaját kapok. Rizses meg krumplis cuccot - egy vérbeli kis ragadozónak!

Felütötte a fejét a házban egy furcsa piros pötty, ami ide-oda rohangál a padlón és valamiért képtelen vagyok elkapni. Pedig úgy futottam utána, mint az őrült, de folyton eltűnt valahova. A végére már alig kaptam levegőt, de nem adom fel!

A kétlábú szerint a fürdő szivacs nem játék - szerintem viszont igenis az!

Tegnap kurvára viszketett a fülem, úgyhogy addig vakartam meg dörzsöltem, míg estére eltűnt róla a szőr, úgyhogy ma (a héten már másodszor!) megint elvittek a cicászatra. Elég felháborító amúgy, hogy a cicászatra kutyák is járnak. Ma mondjuk csak egy nálam is kisebb példány volt, de attól is felborzoltam a hátamon a szőrt. Erre a kis vakarcs kétlábúja megjegyezte, hogy milyen cuki vagyok, úgy nézek ki, mint egy kis sárkány. Nem vagyok cuki, baszd meg! Vagyis hát persze nagyon cuki vagyok, de ez a harci külsőm! Kiderült amúgy, hogy megint (még mindig?) vannak bolháim, és nem elég, hogy csípnek a kis genyák, de valószínűleg még a nyálukra is allergiás vagyok. Lefújtak meg összekentek valami cseppel - remélem, hogy használ, mert nem akarok úgy kinézni, mint egy szfinx.

A kétlábúak megint igazságtalanok velem. Most azzal vádolnak, hogy felhasogattam a karmaimmal a bárszék műbőr ülését. Aljas rágalom! Biztos vagyok benne, hogy azok a szakadások már azelőtt is ott voltak, hogy felcsimpaszkodtam. Sőt, szerintem nem is szakadások azok igazán, hanem dizájnelemek.

Hát ha a kétlábúak azt gondolják, hogy nem tudom pontosan, hogy a hordozó azt jelenti, hogy el akarnak vinni a cicászatra, akkor nagyon tévednek! Többet engem nem vernek át! Küzdöttem is becsülettel, de sajnos alulmaradtam, edzenem kell még, úgyhogy mégiscsak bedobozoltak és kaptam még egy szurit. Hát most komolyan, mire nem akarnak még beoltatni? Mondjuk amíg vártunk, legalább jól elbeszélgettem egy cicakollégával.

A kétlábúak most épp lakberendezői ambícióikat csillogtatják, és az a furcsa elképzelésük támadt, hogy a bárszékek milyen jól mutatnának a konyha közepén. Ebben csak az a kellemetlen, hogy így nem tudok felmászni a konyhapultra.

Sokat romlott mostanában a kiszolgálás minősége, a kétlábúak ugyanis 400 grammos konzerveket vásároltak, mert hogy az gazdaságosabb. De hát csak nem gondolják komolyan, hogy majd megeszem a hűtőzött kaját? Tessék csak szépen frisset adni!

Egyre ügyesebb vagyok, most már fel tudok ugrani a kétlábú vállára, ha a földön ül. Ezen nagyon szokott nevetni, egész addig, amíg el nem kezdem rágcsálni a haját. Azt mondta, olyan vagyok, mint a kalózok vállán a papagáj.

Legújabb hobbim a függönymászás. A következő cicaolimpián szeretnék is indulni ebben a számban, de a kétlábúak sajnos nem igazán támogatják az edzésprogramomat. Lehet, hogy egy nagyszerű sportkarrier törik derékba.

Mostanában egyre többször mászom bele a kétlábúak ölébe, de természetesen csak azért, mert úgy tűnik, nekik ez tetszik.

A cicász már megint belebökött egy tűt a popómba. Nem akarok többet cicászhoz menni.

Az éhségsztrájkot a vacsora idejére felfüggesztem.

Finom sült csirke illat van az egész házban, erre nekem valami büdös macskakaját adtak vacsorára. Most éhségsztájkolok.