A kétlábúak kidobták a puffot, ami a kedvenc alvóhelyem volt, mondván, hogy koszos és büdös, mert még az előző lakóktól örökölték és egy darabig kint állt az udvaron. Vettek nekem helyette egy cicaágyat, de ugye senki sem gondolja komolyan, hogy majd a kétlábúak mondják meg, hogy hol aludjak? Azóta csakazértis a széken alszom.

Mostanában a porszívó üres dobozában szeretem tölteni a napjaimat, ahova nem lát be a kamera és van végre egy kis magánszférám. A kétlábúak persze először jól kétségbeestek, hogy nem látnak sehol, aztán mikor észrevették a világító szememet a doboz nyílásában, rohantak haza, hogy megmentsenek, mert azt hitték, beszorultam. Haha, dehogy szorultam, az ajtóban vártam őket.

Rám adtak valami fura szerkezetet, amiben nem tudtam rendesen mozogni, de aztán kimehettem az ajtón túlra! Napsütés! Földillat! Kalandok! Jóságos ég! Gyorsan meg is próbáltam kimászni a kerítés alatt. Meg az egyik kapu alatt. Meg a másik kapu alatt. Nem mintha nem lenne itt jó, csak hát értitek, meg kéne nézni, mi van a túloldalon.

Sikerült úgy beslisszannom a hálószobába, hogy az egyik kétlábú észre se vett. A másik viszont sajnos lefülelt, így ma sem tudtam megenni a krókuszt. Dolgozom tovább a lopakodó skilljeimen.

A kétlábúak hoztak egy hatalmas zsáknyi virágföldet és hát ennek valami mennyei illata van, de nem szabad kirágni a zacskó sarkát.

A két felső fogam is kiesett! Most már igazi nagy kiscica vagyok!

Laptopbillentyűzeten feküdni jó! És különben is csak segíteni akarok a kétlábúnak, ma is kitöröltem egy csomó emailjét, hogy ne legyen annyi munkája, de valamiért nem igazán értékelte.