A kétlábúak megpróbálták nem a kedvenc rizses/krumplis pulykámat szervírozni vacsorára és azt képzelték, hogy majd megeszem. Haha, bele se nyaltam. Inkább az éhhalál, mint a marha színhús.

Előkerült a másik kétlábú is és hozott nekem csörgős labdákat! Csak aztán a nagy játékban valahogy mind egy szálig eltűntek. Azzal gyanúsítanak, hogy én szórtam el őket, pedig nem is. A telefontöltőt sem én rágtam meg.

Beadtak a cicamegőrzőbe. Fel vagyok háborodva. És még van képük azt mondani, hogy én is nyaralok. Persze az egyik kétlábú már napok óta eltűnt, lehet, hogy vissza se jön? Remélem, azért nem így akarnak megszabadulni tőlem, hogy aztán itt a többi cicával tengessem hátralevő napjaimat. A barátkozást mondjuk rögtön azzal kezdtem, hogy a rácson keresztül megkaparintottam a szomszédom labdáját.

A konyhapultra sajnos még mindig nem szabad felmászni. De mostanában az a trükköm, hogy ha kijönnek a kétlábúak ellenőrizni, hogy mit csinálok, akkor villámgyorsan leugrom és úgy teszek, mintha semmi sem történt volna. Így általában el lehet kerülni a büntetést. Előtte a mosogatóban lapulással próbálkoztam, de az nem jött be.

Csipi, a bálna megszűnt csipogni, amitől nagyon szomorú voltam, úgyhogy kaptam egy új Csipit, de nem az igazi. Meg kell még hempergetnem vízben, cicanyálban és szószos kajában, hogy olyan szaga legyen, mint az előzőnek.