A függönyön lógni se szabad, grrr.

Lóbálja itt az orrom előtt a kétlábú az egeret, mintha hajlandó lennék leereszkedni egy ilyen egyszerű feladathoz. Bújjon el az egér az asztal lába mögé, úgy már izgalmas a játék!

Ma nagyon sokat durrogtatnak odakint valamiért, de igazából tökre nem érdekel. Az előbb ugatott egy kutya a tévében - na attól sokkal jobban megijedtem.

A horgászbotos halacskám ma kórházi ápolásra szorult, mert lejött valahogy a madzagról. Mondjuk már nem először. Szerintem ez a hal meg akar lépni.

Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Újabb dolog, amit állítólag nem szabad csinálni: beletapicskolni az ivóvizembe, aztán feltámasztani a kis vizes mancsomat a falra. Meg a karácsonyi fényfüzér izzóit sem szabad rágcsálni, pedig az milyen viccesen néz ki, mikor a kék led világít a számban.

Lakik a tükörben egy másik cica (nem tudom, mit véthetett, hogy oda zárták), aki sokszor nagyon provokatívan viselkedik, morog rám meg ilyenek, úgyhogy próbáltam már párszor elverni, de mindig kicsúszik a karmain közül és gyáván elbújik valahova, hiába próbáltam megkeresni a szekrény alatt / mögött is. Nem értem.

A családról még nem is meséltem. Öten voltunk testvérek, két kis cirmos, egy fehér-cirmos foltos és volt állítólag még egy vörös testvérem, de tőle nagyon hamar elszakítottak, mert őt elvitte a postás. Mi lehet vajon velük?

Meg akartam nézni a kamerát közelebbről is, de pont mikor felágaskodtam, megszólalt az Úr hangja, és azt mondta 'nem'. Azt hiszem, jobb lesz nem packázni ezzel a kamerával.

A kétlábú ezt nem érti, de félig a könyvön feküdni sokkal kényelmesebb, mint bárhol máshol a kanapén.

Már vagy egy órája megbabonázva nézem a legyet.

A kétlábúak csináltak egy nagy kancsó limonádénak nevezett cuccot, rengeteg citrommal, naranccsal és lime-mal, aztán lerakták az asztalra, nyilván azért, hogy könnyen elérjem. Lelkesen meg is szagolgattam, többször is, de hát ez valami rettentő undorító, nem is értem, hogy bírják meginni.

Három eset lehetséges. a) Tényleg van itt egy poltergeist. b) Kezdek megőrülni. c) A kétlábúak szórakoznak velem és időnként belesusognak a kamerába, amitől én csak így nézek, hogy ez meg mi a fasz volt.

Végre eljutottam addig a fejezetig Básztet feljegyzéseiben, hogy hogyan kell felmászni a konyhapultra! Előbb a bárszék, aztán onnan a pult, easy peasy, nem is értem, eddig miért nem jöttem rá. Viszont úgy tűnik, a kétlábúak nem osztoznak velem a felfedezés örömében.

Baszki, ezek bekameráztak. B-e-k-a-m-e-r-á-z-t-a-k! Nagy Testvér mindent figyel, lőttek a privát szférámnak. Szerintem a cicajogi bírósághoz fogok fordulni, mert azért ez mégiscsak hallatlan.

Kicsit ráuntam a vörös bundámra, úgyhogy szerettem volna fehérre festeni azzal a cuccal, amit a kétlábú a kazánház falára kent, de nem volt szabad. Aztán még a cipőt is elvették, amit a fűzőjénél fogva sikerült berángatnom a kanapé alá. Pedig az igazán kemény meló volt, majdnem akkora a cipő, mint én vagyok és át kellett rángatni egy csomó akadályon a szobában. Kész szerencse, hogy a poltergeist közben nem lökdösött le mindenféle tárgyakat az utamba.

Úgy tűnik, a kétlábúak kicsit megharagudtak a pohárra, ami magától leesett az asztalról, pont, amikor ott voltam mellette. Elég félelmetes volt. Talán van itt egy poltergeist? Én mindenesetre  gyorsan bemenekültem a kanapé alá. Remélem, rendesen összetakarították az üvegszilánkokat, nehogy valami baja essen a kis tappancsomnak.

Hazajöttek a kétlábúak! De nem akartam túlságosan kimutatni, mennyire örülök nekik, végtére is ez dolguk.

PS. rájöttem, hogy a tonhalpehely nagyon fincsi.

A kétlábúak reggel óta nem jöttek haza. Talán még éjszaka is egyedül leszek. Ilyen még nem volt. Kicsit félek, hogy ki fogja majd kinyitni a konzervemet, ha esetleg nem is jönnek vissza többet. Egyelőre mondjuk van beidőzített kajám, meg a játékaim is itt vannak, úgyhogy nagy gond nincs. Vajon az egérke is vízi állat?

Írt rólam a 444!

Újabban az a reggeli rituálé, hogy amikor megunom a szeretgetést, akkor megkeresem a bálnámat, bárhol is legyen, megfogom a számmal az uszonyánál fogva és leugrálok vele a lépcsőn. A kétlábúak meg rohannak utánam, mert állítólag van valami riasztó vagy mi.

És a legújabb kedvenc időtöltésem: pofozd meg a zárból lógó kulcsot.

Metálénekeseket megszégyenítően tudok amúgy hörögni.

Lehet, hogy az egérke, amit kaptam, mégiscsak elég király. De folyton a kazánházban akar játszani, úgyhogy muszáj követnem, pedig tudom, hogy azt nem szabad, de nem én tehetek róla!

Folyton korlátozzák itt a személyes szabadságjogaimat! Macskatestvéreim, egyesüljünk és vívjuk ki a függönyremászás jogát!

A kétlábúak szerint gondjaim vannak az ivással. Nem szoktam ugyanis látni, hogy hol kezdődik a vízfelszín, így elsőre mindig belenyomom az orromat, amitől aztán prüszkölök. Na jó, néha másodjára is.

A kétlábúak szerint megpróbáltam belefojtani a csipogós bálnát a vizes tálkámba, pedig én csak segíteni akartam neki. Hát a bálnák nem vízi állatok?

Amúgy egy páratlan sok az egyben ajánlat része lehettem, mert nem csak engem hoztak haza a kétlábúak, hanem a bolháimat is. Pedig a néni még külön ki is emelte, hogy bolháim aztán nincsenek. Hát, vannak. Úgyhogy már kétszer voltunk a cicászaton, ahol horrorisztikus élményekben volt részem - lefújták a bundácskámat valami büdös cuccal, aztán még jól bele is masszírozták, brrr. De még mindig van a kis gecikből és csípnek és nem győzöm vakarózni.

Jólakötturinn-nek hívnak. Ha esetleg valaki olyan műveletlen lenne, hogy nem tudná, ez izlandiul azt jelenti, hogy karácsonyi macska és egy izlandi mondabeli szörny után kaptam a nevem, aki karácsony környékén eljön és megeszi azokat, akik nem kaptak új ruhát. Valamikor augusztus és október között születtem (a néni sajnos nem tudta megmondani, én meg nem emlékszem) Hévízen (egy izlandi szörny hol máshol születhetne, mint egy termálvizes tó közelében?), ahonnan kétlábú szolgáim december 2-án hoztak el. Persze a kétlábúak azt a fedőtörténetet találták ki, hogy Szigetszentmiklósról hoztak, mert hát ki az a hülye, aki kétszer két órát autózik egy macskáért. Pedig hát egy ilyen jóképű kis kandúrért szerintem simán elmegy az ember akár a Holdra is (azt hiszem, az elég messze van).

Most egy szép, kétszintes házban lakom. Van egy saját szobám. Persze igazából az egész ház az enyém, meg a kert is, bár oda a kétlábúak nem engednek ki, hiába próbáltam már kiszökni többször is. Na de majd legközelebb! Korábban lakott itt egy Básztet nevű cica, az ő feljegyzéseit megtaláltam a szobámban - olyan hasznos tippek vannak benne, mint hogy a mosogatógép a világ legérdekesebb dolga meg hogy a kádkilépőt milyen jó kaparni. Remélem, lesz majd egy fejezet arról is, hogy a konyhapultra hogyan lehet feljutni, mert arra sajnos még nem jöttem rá.

Itt épp az egyik kétlábúval birkózom - egyelőre még ő az erősebb, na de majd ha nagyobb leszek...

Most karácsony van, ami állítólag egy nagyon szép ünnep. Mondjuk szerintem semmi szép nincsen benne, egész nap fent kellett lennem a szobámban, mert a kedvenc alvóhelyem a kétlábúak szerint étkezőasztal és rápakoltak egy csomó dolgot, amit nem volt szabad levernem. Aztán meg jöttek további kétlábúak, akik meg akartak dögönyözni. Nagyon bátor voltam, nem bújtam be egyik sarokba sem, sőt egy kicsit még azt is hagytam, hogy megsimogassanak. Kaptam két új játékegeret, az mondjuk jó, bár a csipogós bálnámmal azért nem vehetik fel a versenyt. Na de lassan mennem kell, hogy megegyem azokat, akik nem kaptak ruhát. Ha már egyszer vacsorát még nem kaptam...