Bubasztisz állítólag lepacsizott a cicásszal is. Ez hülye. Amúgy még mindig csak rácson keresztül találkoztunk, de jól beleharaptam a mancsába, amit kidugdosott. Lassan lejár egyébként a karanténja, szóval most már akár haza is mehetne, hogy újra az enyém legyen az eģész ház.

Állítólag ez az öcsém. Mondjuk azt mondták, húgom lesz, de mindegy. Még nem találkoztunk, mert karanténban van, mert vannak valami bélparazitái, fúj. Mondjuk nekem meg bolháim voltak, de az más. Nem tud nyávogni, nem tud felugrani a wc tetejére se és semmi ízlése, szereti az aszpikos baromfit (fúj, aszpik, fúj, baromfi). Sokat kell majd tanítanom neki.

A fenti fürdőnek idegenmacska szaga van és valami nyávog a csukott ajtó mögött. A kétlábúak azt mondják, kaptam egy kistestvért, de szerintem valami oltári nagy disznóság folyik itt. Szerintem ezek idehoztak egy másik macskát!

Skandallum! Ezek most azt vették a fejükbe, hogy felújítják a szobámat. Az én szobámat! A beleegyezésem nélkül!

Elvittek megint a cicászhoz, és azzal hitegettek, hogy nem fog fájni, erre az a hentes úgy megbökte a seggemet, hogy a bal hátsó lábamra egész este nem bírtam ráállni. És még olyan sületlenségeket is kitaláltak, hogy fogkövem van, amit majd őszre leszednek. Hát az én számban ugyan nem fognak turkálni!

Most elvileg meg kéne ennem azokat, akik nem kaptak ruhát karácsonyra, de nem hiszem, hogy az emberhúsnak sárgarépás szardínia íze lenne, márpedig én mást nem eszem meg, szóval ezt idén passzolom. Különben is, egész nap csupa izgalom volt, amit ki kellett vizsgálni, úgyhogy most inkább megyek és alszom egyet az új cicaalagutamban.

Nem elég, hogy a kétlábúak lepasszoltak egy hétre a cicapanzióba, amíg elmentek Izlandra (Izlandra! az ősök földjére, és nem vittek magukkal!), de ráadásul még Csipit is elvették tőlem a szomszéd macskák. Felháborító. És még csodálkoznak, hogy teljes letargiába estem.

A kétlábúak mostanság folyton itthon vannak, de semmi értelme, mert délután kettőkor így sem adnak nekem vacsorát, pedig sírok érte derekasan.

Játszottam egy kicsit a száraz levelekkel, erre a kétlábúak egyből rohantak velem a cicászatra, mert azt hitték, olyan butus vagyok, hogy megeszem a liliomot.

Na hát akkor mindazok, akik nem kaptak ruhaneműt, tekintsék úgy, hogy megettem őket. Eléggé fúj a szél, úgyhogy ténylegesen inkább nem mennék ki. Meg el is fáradtam ebben a sok izgalomban, tíz (!!!) órája egyhuzamban ébren vagyok, muszáj lesz most a következő két napot végigaludnom.

Volt itt egy csomó másik kétlábú és olyan szemtelen kérdésekkel jöttek, mint hogy hová tettem a bátorságomat. Pedig a bátorságom köszöni szépen, megvolt. Lehet, hogy a hűtő mögött és a kanapé alatt, de hiánytalanul megvolt.

Ó azok a színes gömbök!

Kaptam karácsonyra egy új hámot, ami szerintem nagyon klassz, ugyanis az első lépéssel sikerült kibújnom belőle.

Update: sajnos rájöttek, hogyan lehet szorosabbra húzni.

Idén se feledjétek, hogy aki nem kap karácsonyra ruhát, azt megeszem. Remélem, emberhúsból is lehet sárgarépás szardíniát vagy tejszínes marhát csinálni.

Kicsi koromban, amikor anyukámmal és a testvéreimmel egy pajtában áztunk-fáztunk és összecsíptek a bolhák és csak Spar párizsit kaptunk vacsorára, nem is álmodtam arról, hogy a cicaélet olyan is lehet, hogy általában a kedvenc paradicsomos halamat vagy tejszínes marhámat szolgálják fel, alhatok a kétlábú ölében, egyszerre ketten simogatnak és annyi játékom van, hogy azt se tudom, melyikhez nyúljak (mondjuk azokkal a legjobb játszani, amik a kétlábú szerint nem is cicajátékok). Egy éve hoztak el a kétlábúak és remélem, még sok időt tölthetek majd velük.

Ma az az ötletük támadt, hogy miután kint voltam a kertben és sáros lett a mancsom, lábat kell mosni, mielőtt bemehetek a szőnyegre. Soha ilyen hülye ötletük még nem volt, mint azt a karmolásaik is igazolják.

Hát, nagyon úgy fest, hogy a születésnapomat is itt töltöm a panzióban. Remélem, legalább valami szuper ajándékot hoznak majd nekem.

Állítólag most megint nyaralok; szerintem azért nem annyira klassz a macskapanzió. Lehet, hogy még születésnapomat is itt kell tölteni. Mindegy, akkor majd partyzunk a haverokkal.

Neveltek nekem cicafüvet a kétlábúak, de egyelőre úgy tűnik, hogy nem nagyon értem, hogy mire való, pedig amúgy minden leesett kis növénydarabot meg kell kóstolnom.

A kétlábú azt mondta, hogy nem vagyok egy vadászok gyöngye. És igaz, hogy még egyetlen pillangót vagy szöcskét sem sikerült elkapnom, de ez azért mégiscsak hallatlan pimaszság.

Haha, azt hitték, egy lehajtott doboztetővel távol lehet engem tartani, haha.

Ezek levágták a füvet! Oda a sok fantasztikus búvóhely! Most már nem is annyira izgalmas kimenni.

A kacsás jutifalim helyett megpróbáltak valami zöld, füves cuccot adni, mert az majd segít megemészteni a szőrcsomókat. Hát undorító, csak nem képzelték, hogy majd megeszem?!

Álmos voltam, ezek meg fotóztak.

Az az egy jó van abban, ha a kétlábúak söröznek, hogy olyankor lehet játszani a sörös kupakkal.