Kicsi koromban, amikor anyukámmal és a testvéreimmel egy pajtában áztunk-fáztunk és összecsíptek a bolhák és csak Spar párizsit kaptunk vacsorára, nem is álmodtam arról, hogy a cicaélet olyan is lehet, hogy általában a kedvenc paradicsomos halamat vagy tejszínes marhámat szolgálják fel, alhatok a kétlábú ölében, egyszerre ketten simogatnak és annyi játékom van, hogy azt se tudom, melyikhez nyúljak (mondjuk azokkal a legjobb játszani, amik a kétlábú szerint nem is cicajátékok). Egy éve hoztak el a kétlábúak és remélem, még sok időt tölthetek majd velük.