Jólakötturinn-nek hívnak. Ha esetleg valaki olyan műveletlen lenne, hogy nem tudná, ez izlandiul azt jelenti, hogy karácsonyi macska és egy izlandi mondabeli szörny után kaptam a nevem, aki karácsony környékén eljön és megeszi azokat, akik nem kaptak új ruhát. Valamikor augusztus és október között születtem (a néni sajnos nem tudta megmondani, én meg nem emlékszem) Hévízen (egy izlandi szörny hol máshol születhetne, mint egy termálvizes tó közelében?), ahonnan kétlábú szolgáim december 2-án hoztak el. Persze a kétlábúak azt a fedőtörténetet találták ki, hogy Szigetszentmiklósról hoztak, mert hát ki az a hülye, aki kétszer két órát autózik egy macskáért. Pedig hát egy ilyen jóképű kis kandúrért szerintem simán elmegy az ember akár a Holdra is (azt hiszem, az elég messze van).

Most egy szép, kétszintes házban lakom. Van egy saját szobám. Persze igazából az egész ház az enyém, meg a kert is, bár oda a kétlábúak nem engednek ki, hiába próbáltam már kiszökni többször is. Na de majd legközelebb! Korábban lakott itt egy Básztet nevű cica, az ő feljegyzéseit megtaláltam a szobámban - olyan hasznos tippek vannak benne, mint hogy a mosogatógép a világ legérdekesebb dolga meg hogy a kádkilépőt milyen jó kaparni. Remélem, lesz majd egy fejezet arról is, hogy a konyhapultra hogyan lehet feljutni, mert arra sajnos még nem jöttem rá.

Itt épp az egyik kétlábúval birkózom - egyelőre még ő az erősebb, na de majd ha nagyobb leszek...

Most karácsony van, ami állítólag egy nagyon szép ünnep. Mondjuk szerintem semmi szép nincsen benne, egész nap fent kellett lennem a szobámban, mert a kedvenc alvóhelyem a kétlábúak szerint étkezőasztal és rápakoltak egy csomó dolgot, amit nem volt szabad levernem. Aztán meg jöttek további kétlábúak, akik meg akartak dögönyözni. Nagyon bátor voltam, nem bújtam be egyik sarokba sem, sőt egy kicsit még azt is hagytam, hogy megsimogassanak. Kaptam két új játékegeret, az mondjuk jó, bár a csipogós bálnámmal azért nem vehetik fel a versenyt. Na de lassan mennem kell, hogy megegyem azokat, akik nem kaptak ruhát. Ha már egyszer vacsorát még nem kaptam...